A metalcore nagyjai ismét szétszedték a Budapest Parkot (koncertbeszámoló)
Architects, Sleep Token, Heriot - 2023.08.02. Budapest Park
A tengerparton hesszelni egy jéghideg sörrel vagy épp a Budapest Parkban állatkodni egy Architects koncerten? Biztos mindenkinek megvan a saját válasza erre a kérdésre és a véleménye az én válaszommal kapcsolatban is, azonban én örülök neki, hogy augusztus 2-án pont Budapesten tartózkodtam - nagyon szomorú lettem volna, ha ezt a bulit ki kell hagynom.
Emlékszem a pár évvel ezelőtti Architects bulira a Parkban (ne kövezzetek meg, az éveket már nem tudom számon tartani, de a Google segített: 2019 nyara), ami ugyanúgy nagyot ütött, főleg, hogy a While She Sleeps-szel közösen jöttek, viszont a tegnapi koncerten a közönség mintha brutálisabb, keményebb játékot űzött volna, mint 19-ben. És ez így van rendjén, ez a hangulat az, ami (az Architects alakítása mellett) a csillagos ötös osztályzathoz hozzájárult.
Amikor megérkeztünk a Parkhoz, egy pillanatra pánik fogott el minket a hosszú sort látván. Már szinte kezdtünk is aggódni, hogy még a Sleep Tokenre sem érünk be, azonban egy varázsütésre elszállt minden aggályunk és a következő pillanatban már csak azt vettük észre, hogy bent vagyunk a helyszínen. A gyors ellenőrzés után és egy fél perces sorban állás után a pultnál, elfoglaltuk méltó helyünket, addigra már a Heriot várt minket a színpadon.
Nem igazán tudtam hova tenni őket, legalábbis abból a szempontból, ami az én ízlésemet illeti, viszont egy valaki a színpadon igazán felkeltette a figyelmemet, talán még a show-t is ellopta. Ő pedig nem más, mint Debbie Gough, aki gitár és ének fronton erősíti a bandát 2019 óta. Tetszett, ahogy folyamatosan lobogtatta oroszlánsörényét és a zöld gitárjával és a zöld csíkokkal a hajában fel-alá mászkált és pásztázta a közönséget, amikor éppen nem a mikrofont ordibálta tele. Nem tudom, hány éves a kiscsaj, de elég jól gitározik és ahogy nézelődtem a neten, egész friss videók/cikkek is vannak vele – érdemes megnézni. Bár nem játszottak túl sokat, ez tény, viszont engem sajnos nem annyira fogott meg élőben a dolog. Számomra az ének nem volt olyan meggyőző, mint a stúdió-verzió és ha a kiscsaj nem headbangelt volna a zöld hajával a színpadon, sajnos nem nagyon maradt volna meg túl sok minden. Bocs, ez az én véleményem. Debbie az utolsó szám vége körül szétszedte a közönséget, aminek nem csak én, de szerintem mások sem látták az értelmét, tekintve, hogy utána a számnak vége is lett, az emberek pedig álltak a kialakított körben és nem értették, mi történik.
Egy gyors lepakolás után már érkezett is a Sleep Token, a srácok pedig jöttek, láttak és győztek – én pedig még másnap reggelig is elhallgattam volna őket legszívesebben. A színpadkép egyszerű, semmi túlmisztifikált dolog, háttérben és a két oldalt ugyanaz a logó egész végig. A 3 háttérvokálosnak és a bandának több azonban nem is kellett, hergelték a hangulatot így is. Indítva a Chokehold-dal Vessel szépen besétált a színpad közepére és a közönség nagy örömujjongása után a banda többi tagja is követte az énekest, a színpadot pedig a fekete maskarás zenészek úgy uralták, hogy azt gondolom, a színpadi díszelemek hiánya és a kivetítő leegyszerűsített használata egy percig nem okozott problémát senkinek.
A Sleep Token olyan nemes egyszerűséggel tolta hibátlanul végig az amúgy elég jól összerakott setlistet, hogy az félelmetes. Vessel hangja élőben is pontosan olyan, mint amit elvár az ember, miután már ezredszer is lenyomta otthon a Spotify-on az albumokat. A tiszta éneket és a screaminget is tökéletesen hozta és amíg ő éppen kitáncikálta magát, addig a többiek igyekeztek a közönséget is megmozgatni kézlegyintésekkel vagy éppen tapsolással.
Valahogy abszolút megvan a bája annak, hogy maszkban, feketére festve és szintén feketébe öltözve kiállnak a színpadra és felesleges locsogás nélkül a dolgukat elvégezve le is sétálnak onnan. Az egyetlen, ami negatívum volt számomra az az, hogy túl hamar el is telt az idő.
A Sleep Token setlistje:
01. Chokehold
02. The Offering
03. Like That
04. Granite
05. Vore
06. Mine
07. Hypnosis
08. The Love You Want
09. Alkaline
10. The Summoning
11. Rain
12. Higher
Miután ők végeztek, a közönség kisebb-nagyobb helyváltoztatást hajtott végre, bár valljuk be, sokáig senki nem tudta tartani a pozícióját. Az Architects pár perccel korábban a kiírtnál már el is kezdte szétszedni a Parkot, a közönségnek pedig több sem kellett, az első perctől ...hazudok, az első másodperctől kezdve egyből bele is vágtak az össznépi szeánszba és a pogó, illetve a circle pit olyan gyorsan kialakult, hogy csak pislogtunk. De nem is baj, erre vártunk, ez a legjobb hely: egy-két vese-lekönyöklést és lábujjra lépést benyelve állíthatom, hogy amikor a tömeg megindul, lehetsz alacsony vagy magas, tök mindegy, az egész színpadra rálátsz.
Megállás nem volt, a koncert végéig folyamatosan ment a pogó, a circle pit, a wall of death, az ugrálás, a futás, a headbang, a csápolás – minden. Nem tudom, ki mit ebédelt, de az emberek olyan energiaszinten mozogtak egész este, hogy öröm volt nézni és részese lenni. És amíg a dühöngőben ment a „túlélő show”, addig a színpadot beterítette a fényáradat, a kivetítő ontotta magából a színeket és a buli felénél pedig azok a bizonyos pillangók is az égbe repültek.
Sam és a srácok nagyon odatették magukat, a screamek között folyamatosan megjelent a vigyor is Sam arcán és többször elismételte, mennyire jól érzik magukat – aminek remélem, a következménye az, hogy nemsokára újra ellátogatnak hozzánk és nem kell ilyen sokat várnunk majd.
És hát mit lehet mondani? A metalcore nagyjai ismét szétszedték a Budapest Parkot és a közönség velük együtt „állatias” ösztöneiket kiélve az utolsó lélegzetvételig kiélvezték az estét- „we're just a bunch of fucking animals” (szerz.: a dal jelentésétől függetlenül).
Az Architects setlistje:
01. Nihilist
02. Black Lungs
03. be very afraid
04. Discourse Is Dead
05. Modern Misery
06. Giving Blood
07. tear gas
08. deep fake
09. Doomsday
10. Royal Beggars
11. Mortal After All
12. Dead Butterflies
13. Little Wonder
14. Impermanence
15. a new moral low ground
16. Meteor
17. when we were young
18. Animals
Gömöri Ivett
Fotók: Vidani Photo
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
